Hirdetés

Arany János Őszikék korszaka

5 perc olvasás
Arany János Őszikék korszaka

1877 nyarát a Margit-szigeten töltötte. Az elmúlt 15 évben a Kisfaludy Társaság igazgatójaként valamint később az Akadémia titkáraként alig született jelentős lírai műve. (+ok lehet még lánya halála okozta lelki megrázkódtatás)

Hirdetés


Ám itt visszatért alkotói kedve. Verseit a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” írta, eleinte saját magának; nem szánta őket kiadásra, ahogy az Őszikék vers utolsó versszaka is jelezheti:

Mint Midas király borbélya Ura fején hogy mit lát: Óh ne kelljen elsusogni Soha innét lenge nád.

Az Őszikék nevet Arany adta ennek a korszakának, utalva esetleg öregkorára és egyre közeledő „telére”, a halálra. Ám az is lehet, hogy egy költői időszak megnyitásával költészete „újravirágzására” teszi a hangsúlyt (az őszikék virágok).

Eme utolsó pályaszakaszában sok remekmű született. Ezekben megőrizte korábbi művészetének jellegzetességeit, de új vonásokat is megjelenített bennük. Így a végső nyugalom vágya, a belenyugvás érzése mellett hangot kapott az élethez való ragaszkodás is. Ezt a Mindvégig vers tükrözi a legjobban, melyben felszólítja a befogadót, hogy utolsó pillanatig „pengesse a lantot”.  Az utolsó versszak egyfajta önigazolásként is értelmezhető: Arany okot ad magának hogy újra verseket költsön.

Van hallgatód? Nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron -mint tücsöké a nyáron – Vész is ki dalod.

Egyes versek a külvilág apró jelenségeire való személyes reflexiót is jelképezik: ilyen a Lepke című vers is.

Hirdetés

Arany kései lírájának egyik legfontosabb verse az Epilogus. A vers címe görög eredetű szó, utószót, zárszót jelent. Ebből már következtethetünk arra hogy a vers egy visszatekintő, létösszegző mű. A sors elviselését és a belső méltóság megtartását egyaránt tükrözik egyes versszakok:

Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem – Félreálltam, letöröltem.

A vers bőven taglalja, mit kapott meg a lírai alany az élettől (címet; hírnevet), és mit nem (független nyugalmat; csöndes fészket; munkás, vidám öregséget).

Az utolsó versszak a halál toposzára utal:

Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső

Az utolsó sor nemcsak Arany egy korábbi versére, a Rab gólyára utal, hanem az embernek a sorssal kapcsolatos tehetetlenségére is.

Még említendő versei a Naturam Furca expellas és a Tamburás öreg úr.

Hirdetés

Arany ekkori balladái szintén megkülönbözendőek a korábbiaktól. Ezekben ugyanis nem emelkedik ki a befogadó számára az erkölcsileg biztos értékrend. Bár a bűnök itt is megjelennek, de az egyén felelőssége már nem egyértelmű. Meglazul a bűn-bűnhődés okszerű kapcsolata. Ehhez a korszakhoz tartoznak a Tengeri-hántás, a Híd-avatás és a Vörös Rébék.

A Tengeri-hántás (1877) a bűn és bűnhődés kérdéskörét boncolgatja (mint az Ágnes asszony is). Szokatlan az előadásmód, mert két elbeszélő van. Az elsődleges elbeszélő csak kétszer szólal meg, a ballada első és utolsó versszakában, keretet adva így a cselekménynek. A másodlagos elbeszélő este a tűz körül meséli el a fiataloknak Dalos Eszti és Tuba Ferkó történetét, oktató szándékkal.

Ne tegyétek, ti leányok!

A bűnhődést a szellemi téboly jelképezi (Tuba Ferkó megőrül, és leugrik a falu hegyes tornyáról).

A Híd-avatásban (1877) Arany az öngyilkosság témakörével foglalkozik. Feldolgozza egyben azt a népi babonát, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. Az erkölcsi rend felbomlása okozza ezt a sok öngyilkosságot. A lírai alany felsorolja azokat akik a modern polgári világ és a szabadverseny áldozataivá lettek. Stilisztikai különlegesség, hogy minden egyes öngyilkosságot máshogyan ír le, és mégis mindegyik felidézi a befogadóban az emberi sors tragikumát.

A Vörös Rébék (1877) a népi babonára építkezik. Ebben a balladában végképp felbomlik a bűn és bűnhődés okszerű kapcsolata. Bár Pörge Dani követ el bűnt és ő bűnhődik érte, a befogadói tudat mégis áldozatnak tekinti őt, és Vörös Rébéket szeretné megbüntetni. Az egyén felelőssége megrendül, és az erkölcsös értékrend végleg megszűnni látszik.

Hirdetés

(Ha még van idő a feleletből, megemlíthető a Toldi szerelme (1879), mint Arany utolsó nagy epikus műve, mely kiegészíti az immár teljes Toldi-trilógiát.)


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!