A nagy földi légkörzés
A nagy földi légkörzés három egymásba kapcsolódó szélrendszerből áll:
1. passzátszelek:
A Ráktérítő magas nyomása felől (ÉK-ről) fúj. Irányukat a Corialis hatás változtatja. Ezek a Föld legállandóbb szeleik. Irányukat és sebességüket nem változtatják meg, ha igen, akkor a változás előrejelezhető
2. nyugati szelek:
Mozgásuk közben hatalmas kanyarulatokat írnak le, amelyekből ciklonok és anticiklonok keletkezhetnek. Ezek nem maradnak keletkezési helyükön, hanem a sarkkörök (ciklonok) és a térítők (anticiklonok) felé sodródnak.
3. sarki szelek:
Egy-egy anticiklont alkotnak. A Föld legszeszélyesebb szelei.
Az egyenlítő alacsony légnyomása és a sarkok magas légnyomása a sarkok beesési szöge miatt jön létre. A sarkkörök alacsony nyomása és a térítők magas nyomása pedig a levegő mozgásából ered.
A nagy földi légkörzés a Föld Nap körüli keringése miatt északra és délre tolódik el.
Hozzászólások (1)
Nem Corialis, hanem Coriolis-erő!!!
A Coriolis-erő a mozgó testre ható egyik tehetetlenségi erő. Gaspard-Gustave Coriolis francia matematikus 1835-ben először írta le a jelenséget.
Legegyszerűbb megközelítése: a Föld forgásából adódó kitérítő erő a mozgó légtömegeket az eredeti irányhoz képest eltéríti, az északi-féltekén jobb kéz felé, a déli-féltekén bal kéz felé, az eredeti légnyomáskülönbségből adódó irányhoz képest… Így kapjuk meg a “valóságos” szélirányokat. Ez az erő van hatással a ciklonok és anticiklonos spirális mozgására, vagy a fürdőkádból kifolyó (mozgó) víz „örvénylésére” is.