A nyitvatermők törzsének főbb jellemzői

A magvas növények kialakulása segítette hozzá a növényeket a kiszáradás elleni védelemhez. A magvas növényeket két nagy törzsbe soroljuk. Az ősibb a nyitvatermők törzse. Nevét onnan kapta, hogy a termőlevelek nem zárják körbe a magvakat, azok fedetlenül alakulnak ki a magkezdeményből. Őseik az őspáfrányok voltak.

Testfelépítésük: itt két nagy csoportot különböztetünk meg: vegetatív és generatív szervek.

Vegetatív szervek: gyökér fejletlen, nincsenek hajszálgyökerek, ezért gombákkal él szimbiózisban. Szár: mindig fás, gyantát termel. Levél: tűlevél, vagy pikkelyszerű levél. A tűlevél gyantát tartalmaz, jól bírja a hideget, örökzöld.

Generatív szervek: ezek a fajfenntartó szervek. A termős virágzata a toboz (elfásult virág). A porzós virágzata olyan, mint a barka virágzat. Szaporodása: a heterospórás nemzedékváltakozás jellemző rá. Szaporodásában elszakad a víztől. A szaporító sejtek védelme fokozódik: a spórát burok vesz körül, ezt a termőlevél védi és ez az egész a növényen van.

Magkezdemény: A burokkal körülvett makrospóra. Mag: A magkezdemény megtermékenyítés után maggá fejlődik.

A mikro- és a makrospóra az ivaros nemzedék. A termő és a porzó az ivartalan nemzedék. A megtermékenyítést a szél végzi el.

Páfrányfenyők osztálya: a páfrányfenyő lombhullató növény. A magkezdemény – miután a megporzás megtörtént – sokszor a megtermékenyítés előtt a földre hullik. Itt fejlődik ki a csíra. Fenyők osztálya:

Fenyőfélék családja: lucfenyő 1-1,5 cm hosszú levelek, erdei fenyő: 4-5 cm-es villaalakú levél, kérge vörös, erdeifenyő 10-12 cm-es villáslevél, kérge szürke, levegőszennyezésre érzékeny, vörösfenyő: lombhullató, szárazságtűrő.

Ciprusfélék családja: tuja: pikkelyszerű levél. Boróka: pici tűlevél. Cédrusfélék családja: a Földközi-tenger vidékén élnek. A ma élő példányok idősebbjei több mint 3000 évesek. Az ókorban hajóépítésre használták. Egyiptomban a múmiakoporsókat is ebből készítették, ide tartozik például a libanoni cédrus.